El A Kezekkel A Papámtól Kritika
Dobó Kata az El a kezekkel a papámtól forgatásán (Fotó: InterCom) Márpedig az El a kezekkel a papámtól dalait Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb popzenei dalszerzője, Rakonczai Viktor szerezte, és sajnos azt kell mondanom, hogy a végeredmény egyáltalán nem lett meggyőző. A rádiós tucatdalokat sajnos nem sikerül megfelelően integrálni a film szövetébe, és amikor a szereplők dalra fakadnak, sok esetben úgy érezzük, hogy nem is musicalt nézünk, hanem a filmbe beiktatott rövid videoklipeket, amiket bármikor ki lehetne vágni, és egy az egyben videoklipként leadni valamelyik még létező zenecsatornán. Márpedig ez a koncepció nem működik, a film kidobja magából az idegen szövetként érzékelt klipeket, melyek nagy része nem lendíti előre a cselekményt, nem hat ránk érzelmileg, így csak kínos közjátéknak érezzük őket, és még csak azt sem sikerül elérnie, hogy a moziból úgy jöjjünk ki, hogy bármelyik dal is ott csengjen még a fülünkben. Ez nem az a románc, amit keresel További problémát jelentenek a film kisebb-nagyobb aránytévesztései.
Élet+Stílus: Lehet utálni Dobó Kata új filmjét, de nem olyan könnyű | hvg.hu
Így már nekünk is van saját zenés-táncos Disney-mesénk, azzal a különbséggel, hogy ma már a Disney-mesék is próbálnak tanítani valami fontosat és kedveset a világról, Dobó Katáék viszont nem vesződnek ilyesmivel. Pedig az előzetes alapján még úgy tűnhetett, hogy egy nagyon is nemes indíttatásból megszületett meséről lesz szó, amelyben a főszereplő kislánynak nagyon nehéz szembenéznie azzal, hogy özvegyen maradt apja "új anyukát" választ neki, de végül rájön, hogy a gonosz mostohák inkább csak a mesében léteznek, és elképzelhető olyan eset is, amelyben az új családtaggal is szeretetteli viszonyt lehet kialakítani. De a sztori sem nem ez, sem nem az, ami a történet ihletéséül szolgáló Lakner Artúr-gyerekkönyv, az Édes mostoha története, hanem az, hogy – ez a mondat spoileres lesz – a gonosz mostohának tűnő feleségjelölt valóban egy igazi, számító, szörnyeteg gonosz mostoha, de hálistennek még az utolsó pillanatban sikerül leleplezni, és megtalálni azt a következő feleségjelöltet, aki tényleg nagyon aranyos, aki mindenkit szeret és akit mindenki szeret.
Mai szemmel nézve nagyon szirupos, sokszor borzasztóan teátrális és az értékeit tekintve is több ponton meghaladott már az első adaptáció is, de még mindig jobb egy hajszállal, mint a legújabb feldolgozás. Dobó Kata nagy hiányt igyekezett betölteni, amikor élőszereplős mesefilm forgatására adta a fejét – tény és való, hogy idehaza mostoha a műfaj, pedig vevőközönség lenne rá. A forgatókönyv a kínosan lazázós #Sohavégetnemérős és a sokszor kellemes poénokkal is előrukkoló Nagykarácsony írója, Horváth András Dezső műve. Az alapanyagot leöntötte egy csomó tejszínhabbal, megfejelte egy kis varázslattal és meghintette még néhány trükkel, de sajnos mindeközben egy teljesen érthetetlen ötlettől vezérelve pont a történet lényegét nyírta ki, és a gonosz és az édes mostohát két különböző színészre osztotta. Érdekes módon ez a húzás lett az El a kezekkel a papámtól! legrosszabb és legjobb döntése is egyben: az eredeti történet legkedvesebb elemének kiírása kiábrándító egyszerűsítés, miközben a tipikus Disney boszorkányként fellépő Pálmai Anna a film legkellemesebb meglepetése.
- KRITIKA: El a kezekkel a papámtól! - Hírnavigátor
- Swarovski gyöngy nagykereskedés
- El a kezekkel a papámtól! – „Neked meg azt üzente a Walt Disney, hogy eljöhetsz velem randizni…” (Sziámi) | theGeek.hu