Audi A4 B8 2.0 Tdi Vélemények
Németh Miklós először egy 1999-es interjúban szólt fontos részletekről: "A döntés szűk körben a dolgozószobámban született meg – mondta el László Ágnesnek, a Magyar Hírlap munkatársának. – Miután a döntésnek nemzetközi jogi, külpolitikai, belpolitikai összefüggései voltak, hivatalból jelen volt Horn Gyula külügyminiszter, Horváth István belügyminiszter, Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert, aki külföldön tartózkodott, az államtitkára helyettesítette. Ez nem Horn döntése volt, de ő is részt vett benne. Aki egy kicsit is ért a politikához, az tudja, hogy egy olyan történelmi helyzetben, mint amilyen az volt, a külügyminiszter nem utasíthatja a belügyminisztert, de fordítva sem, míg a miniszterelnök igen. " Titkos tárgyalás Miután a döntés megszületett, Németh a bonni nagyköveten keresztül sürgős találkozót kért Kohl kancellártól. "Pár nappal később – mondta –, augusztus 25-én Horn Gyulával, a két tanácsadómmal és a tolmáccsal kiutaztunk, majd csatlakozott hozzánk Horváth István bonni nagykövet.
A hírhedt berlini fal támogatói mindenekelőtt azok közül kerültek ki, akik annak idején Berlin keleti felében éltek. Meglehetősen nagy volt a "helyeslők aránya az egykori keletnémet kommunista utódpártot", a PDS-t is magában foglaló, reformkommunista Baloldal pártja híveinek körében. Ezzel egy időben vált ismertté, hogy a helyi törvényhozási választások előtt álló Mecklenburg-Elő-Pomerániában a Baloldal pártjának tartományi szervezete augusztus 13-ra tűzte ki kongresszusát. Ezen pedig olyan határozatot készül elfogadni, amely a berlini fal építését "kényszerű szükségszerűségként" kívánja megvédeni. Az egykori keletnémet hatóságok 1961. augusztus 13-án kezdtek hozzá a 155 kilométeres fal felépítéséhez. Annak fennállása alatt, 1961 augusztusa és 1989 novembere között mintegy 5000 embernek sikerült az NDK-ból Nyugat-Berlinbe szöknie, és körülbelül ugyanennyit fogtak el menekülés közben. Német kutatók, illetve történészek hivatalos adatai szerint a falnál 136 személy vesztette életét szökés közben, túlnyomó többségüket a keletnémet hatóságok lőtték agyon.
Egy héttel később a Közgyűlés külön plenáris ülést szentelt Berlin ügyének. Az ülésen valamennyi felszólaló egyhangúlag tiltakozott a fal felépítése ellen, és elítélte a keletnémet rezsim szabadság ellen intézett támadását.
Az utazási szabályok liberalizálásáról szólva, a tervezett rendelet hatálybalépésre vonatkozó kérdésre azt válaszolta Schabowski: "Ismereteim szerint azonnal… ööö… igen, haladék nélkül". Bár ez a rendelet akkor még nem is létezett, az NDK állampolgárai még nem is utazhattak volna szabadon, ezrek indultak meg a határátkelőhelyek felé – szintén a HVG-kiadvány szerint –, és előbb a határsorompókat nyittatták fel, aztán elkezdték bontani a falat is. Épül a fal - Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre! © AP A fal bontása rendkívüli esemény volt, amiben mi, magyarok is nagy szerepet játszottunk: a magyar-osztrák határ korábbi megnyitásával gyakorlatilag megelőlegeztük az NDK-sok szabad utazási lehetőségét 1989-ben. Persze a fal történetének csak az utolsó pillanatai adnak okot némi nosztalgiára. Az abszurd építkezés ötven évvel ezelőtt kezdődött, és szintén egy NDK-s pártfőtitkár utalt rá először 1961 nyarán. Néhány fontos dátum 1961-ből Június 3 - 4. : Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök találkozása Bécsben.
Az elkészültekor 155 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfalrendszer vonalán 300 figyelőtornyot és 43 földalatti bunkert emeltek. A határövezet 50-100 méter szélességben tiltott zóna volt mindenki számára, megközelíthetetlenségét az állig felfegyverzett határőrökön kívül kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárokrendszer és külön gépkocsiút biztosította. A két városrész közötti 80 átkelőhely közül csak 12 maradt nyitva, elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is, csak a friedrichstrassei megálló működött tovább, ahol határállomást rendeztek be. Az 1961-es határlezárás sokkolta a berlinieket: családok szakadtak szét, ezrek nem tudtak eljutni munkahelyükre vagy rokonaikhoz. A 70-es évek elején Willy Brandt nyugatnémet kancellár a két német állam viszonyának javítását célzó új keleti politikája révén elérte, hogy az NDK enyhítsen a Nyugat-Berlint elszigetelő utazási korlátozásokon. A fal fennállása alatt, 1961 augusztusa és 1989 novembere között mintegy ötezer embernek sikerült az NDK-ból Nyugat-Berlinbe menekülnie, körülbelül ugyanennyit fogtak el szökés közben.
jobsatcom.com, 2024